Egyedülálló anyának lenni sz@r. Magányosan kell megküzdened minden egyes kihívással. Minden egyes alkalommal le kell győznöd önmagadat, a bizonytalanságodat, és határozott döntést kell hoznod.

VAGY….

Egyedülálló anyának lenni csodálatos! Egy lehetőség arra, hogy teszteld a nézőpontjaidat, és megtanulj ösztönből választani anélkül, hogy a döntéseidet megítélnéd jónak vagy rossznak.

Korábban napokig méláztam egy-egy helyzeten. Mérlegeltem, tanácsokat hallgattam meg, beszéltem az adott szituációról, nehézségről, és hoztam egy megfontolt, ámde teljesen bizonytalan döntést.

Ma, miután az egyedülálló anyaság nehézségei által szinte tökélyre fejlesztettem a hatodik érzékemet, a pillanat töredéke alatt, zsigerből döntök. És soha nem fordulok vissza, hogy az adott választásom helyes volt-e vagy helytelen. Szeretem az összes választásomat, amit az elmúlt években hoztam.

A lányom egy ideig nehezebben viselte az apukája hiányát. Ezen jó ideje túl van, de korábban valóban szörnyűnek éltük meg minden egyes alkalommal a láthatás utáni napokat. Emlékszem az érzésre, amikor a gyerekem szívszaggatóan sírt az apja után, és nem tudtam rajta segíteni.

Az enyhülést az hozta meg, amikor úgy döntöttem, hogy nem is akarok.

Addigra már hónapok teltek el ezzel a mérhetetlen szomorúsággal. Az esti dührohamok és zokogások felemésztették a jókedvemet, amit egész nap igyekeztem fenntartani. Elfáradtam. Elég volt. És kimondtam magamban:

Ha a gyerekem boldogtalan és szomorú akar lenni, megengedem neki.

Jogában áll ugyanis választani. Én mutathatok neki példát egy mosolygós életre, de ha ő sírni akar és a hiány energiájából működni, akkor az is teljesen rendben van.

Elmondtam neki, hogy megértem a szomorúságát, viszont nekem jó napom volt, és szeretnék továbbra is jókedvű maradni. Nyugodtan sírja ki magát, kint leszek, ha kell egy ölelés vagy jó szó, esetleg jókedv, bármikor jöhet.

Nem azt mondom, hogy egyik alkalomról a másikra szűnt meg mindez, de minden egyes láthatás utáni estén rövidebb lett a szenvedés, mígnem eltűnt. Köddé vált.

Tegnap este ismét, teljesen váratlanul felütötte a fejét a bánat. Sírt az ölemben, sírt egy kicsit egyedül, én pedig csak mondtam neki, hogy megértem. Ez most biztosan nagyon nehéz, de el fog múlni. Minél inkább kisírja magát, annál gyorsabban.

Szóval tegnap volt egy gyerekem, akinek egyik szeme sírt, másik nevetett. Az elvált szülők gyerekének tragédája…

Vagy éppen az óriási lehetősége arra, hogy megtanuljon elengedni, érzelmeket kezelni, helyzetekhez könnyedén alkalmazkodni…

Ez azt hiszem, pusztán a nézőpontunkon múlik…. 🙂

Érdekel a megengedő nevelés? Szükséged van pár személyes tippre, amivel könnyebbek lehetnek a hétköznapok gyermekeddel?

A “Gáspár Enikő – Hétköznapi tudatosság” csoportban ehhez is kapsz eszközöket. Az első próbahónap ingyenes, majd havi 3.000 Ft a hozzájárulás, ha továbbbra is választod a tagságot.

https://www.facebook.com/groups/happymamiVIP/

Gáspár Enikő

Író, megengedő pedagógus és nő

happymami@happymami2016.com