Ítéltek már meg azért, amit gondolsz?
Mondták már, hogy hülye vagy, mert csodának neveztél valamit, ami mások szerint nem az volt?
Nevettek ki vagy szégyenítettek meg valaha?

Fontos tudnod, hogy nem a te hibád!

Nem te vagy a hülye!

Vagy ha hülye vagy, én is az vagyok. És ismerek még sok hülyét.

Olyan hülyéket, akik szintén úgy érzik, valami nincs rendben azzal, hogy ha bekerülnek egy közösségbe, és olyat találnak mondani, amit a többiek nem értenek, akkor azonnal meglincselik őket.

Soha nem felejtem el, amikor egy női csoportba lépésem után egy bejegyzésre reagálva azt mertem leírni, hogy a pénz szeretet. Leírtam, hogy szerintem pénzzel a szeretetünket fejezzük ki, így én adnék az utált kolléganő születésnapi ajándékába egy kisebb összeget.

Azt írta nekem minimim tíz feldühödött nő, hogy miattam tart ott a világ, ahol tart, szánalmas és beteg vagyok.

Méghogy a pénz szeretet…

Akkoriban végeztem Deepak Chopra bőség kurzusát. Kíváncsi lennék, hogy korunk egyik legnagyobb spirituális tanítóját hányan nevezték a társadalom szégyenének…
Biztosan sokan..
Ahogy rengeteg másképp gondolkodóval tették és teszik.

Belegondoltál már, hány meg nem értett művész nyomorgott, akiknek később egekig magasztalták az alkotásait?

Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ők is biztosan szégyellték magukat, mert mások voltak.

Szóval vannak különböző közösségek. Vannak azok, ahol hasonló élethelyzetben lévő emberek gondolkodástól függetlenül tömörülnek: anya csoportok, kutyás csoportok, lakóközösségek és társkeresők csoportjai, miegymás. Itt csak az adott témáról beszélgetnek az emberek, ha nem feltűnösködök, szuperül múködik. 😀

Aztán vannak olyan csoportok, ahol már ideológiák, módszerek kedvelői gyűlnek össze. Önfejlesztős csoportok, spirituális közösségek. Ezekben már nem érzem jól magam, mert folyamatosan arról van szó, hogyan valósítsam meg önmagam, és ehhez milyen blokkokat oldjak fel. Szerintem annak idején az 1500 fős Happy Mami csoport is ilyesmi volt, amit én vezettem. 😀

2019 decemberében szüntettem meg, akkortájt untam meg az önmunkát. Besokalltam az egész önfejlesztősditől, a hangulatingadozásaimtól, és azt kértem, követeltem, hisztizve és toporzékolva, hogy legyen végre béke bennem!

Nem akartam többet törölgetni, boncolgatni, magamba mélyedni és elemezni. Elfáradtam. 4 évig ezt csináltam. Csodás magaslatokat jártam meg, de nagy mélységeket is. Elég volt. Békére és nyugalomra vágytam, bármit is jelentsen ez.

Szeretni önmagam, a gátló hitrendszereimmel együtt. 😀

És ilyen közösséget nem találtam.

Neale D. Walsch: Beszélgetések Istennel című könyvében azt mondja, emberként fontos, hogy tartozzunk egy közösséghez, ahol biztonságban érezzük magunkat, szeretve érezzük magunkat, és ahol a közösség fontos részei vagyunk.
Ha nem találunk ilyen közösséget, csináljunk egyet!

Álmodd hát meg a saját közösséged MOST!

Enikő