Csodás körülményeket teremtettem 2015-ben, hogy megvalósulhasson ez az álom. A saját lakás. Kerttel, 3 hálószobával, nappalival. Szinte hihetetlen volt, ahogy a semmiből létrejött.

Sokáig ragaszkodtam hozzá...Foggal-körömmel...

A válás után is bizonyítani akartam, hogy képes vagyok egyedül is fenntartani. Szerettem itt élni.
Aztán április végén rájöttem, hogy nem megy. Nem működőképes, ezért el kell engednem. Egy estét végigbőgtem akkor, aztán feltettem a kérdést, hogy milyen lehetőségeim nyílnak meg most?
És onnantól kezdve csak előre néztem. 
Két nap alatt találtam vevőt, úgy, hogy nem is kerestem. 
Új otthont sem kerestem, hetekig abban a hitben voltam, hogy itt egy közeli lakást veszünk ki helyben.
Július elsejére tűztük ki a költözés dátumát. Június másodikán derült ki, hogy abba a lakásba mégsem mehetünk. 
Megijedtem. Fél óráig tartott, és akkor eszembe jutott, hogy még május elején sétáltam sokat Dornbirn egy negyedében, aminek erősen hívott az energiája, csodálatos környék. 
Akkor megnéztem a hirdetéseket. Az első lakás nagyon tetszett, írtam is az úrnak. Két óra múlva válaszolt, rá két napra találkoztunk, és meg is egyeztünk, hogy kiveszem. Pár héttel később eszméltem csak rá, hogy ahhoz a negyedhez tartozik, ami annyira tetszett nekem két hónapja. 
Nincs kert, még terasz sincs. A kutyánkat naponta kétszer le kell vinnem sétálni. A konyha negyede annak, ami eddig volt, dolgozószoba sincs. Még csak nem is újépítésű. Nincs benne kád.
De egyvalami van benne, ami a régiben nem volt: ÉLET

Azt hiszem, az elmúlt hónapokban megtanultam elengedni. Nem ragaszkodom semmihez soha többé. 
Saját tulajdonhoz végképp nem. Mert felismertem a szabadságomat. Azt, hogy bármikor, bárhol, bárkivel élhetek.
Mindössze csak meg kell engednem ezt magamnak, és a problémákat átfordítani lehetőségekbe.

Hálás vagyok, hogy itt élhettem, hálás vagyok azért, amit ez a lakás nekem adott. És hálás vagyok, hogy most elengedjük egymást.
És még valami eszembe jutott....
Mivel Sophie szeptemberben fog bölcsiről ovira váltani, sokszor feltettem a kérdést magamban, hogy melyik az az óvoda, ami a legnagyobb hozzájárulás az életéhez.
Nos, körzetileg így egy szuper ovihoz tartozunk....
És hogy lehet ez még ennél is jobb?

Szeretnél könnyedebben elengedni dolgokat és személyeket, amik és akik már nem szolgálnak? Milyen hozzájárulás lehetek Neked ehhez?

Elovasnád a könyveimet?

Eljönnél egy képzésemre vagy egy workshopomra?

Kérnél inkább egy személyes vagy online konzultációt?

A választásban segítségedre lehet az 5+1 napos ingyenes programom is, melyet egy ingyenes fél órás konzultáció követ, ahol közösen megkereshetjük, mi a legnagyobb hozzájárulás ezek közül Neked! Iratkozz fel most!

 

Ha pedig kérdésed van, írj!

Enikő