A válásom óta (másfél éve) három férfi volt az életemben 

Az elsővel kapcsolódni volt életem egyik legnagyobb kihívása. Megengedni, hogy akár újra bánthassanak is.

cikk fotó

46061883_294006877882813_387349648588668928_n.jpgNővé válni

2017 a teljes összeroppanás éve volt. Padlóra küldött minden szinten. Emberileg, anyagilag, szellemileg, lelkileg. Ott akkor azt hittem, nincs tovább, ebből nem állok fel. Aztán eldöntöttem, hogy CSAKAZÉRTIS megcsinálom. Akkoriban még leginkább a dac és a büszkeség vezetett, sőt, talán egészen múlt hét végéig is ez motivált. 
Amivel alapvetően semmi gond, hiszen elég sok mindent sikerült megélnem ebből a bizonyítási vágyból... 

Mi lenne?

Mi lenne, ha nem várnál el semmit másoktól?
Mi lenne, ha te magad nem ítélnél meg senkit?
Mi lenne, ha elfogadnád, hogy nincs rossz és nincs jó, mindezek csupán csak ítéletek, melyek a te tapasztalataid és mintáid alapján születnek?
Mi lenne, ha meg tudnád látni tisztán az eseményt, anélkül, hogy mesét szőné köré?

Elmondom, hogy mi lenne...

Hála az elmúlt évekért...

2016 februárjában a házasságom válságba került. Akkor már nem először, de viszonylag hosszú idő telt el az azelőtti utolsó válság óta, és közben született egy kislány is. Sophie akkor két éves volt, és volt egy idegbeteg, megfelelési kényszerrel küzdő, önmagát végletekig utáló anyukája, valamint egy a problémák elől folyamatosan menekülő apukája.