Hány ítéletünk van a gyerekeinkkel kapcsolatban?

Hányszor gondoljuk, hogy ebben vagy abban fejleszteni kellene?

Hányszor aggódunk, hogy a viselkedése, a fejlődése az életkorának megfelelő-e?

Hányszor mérlegeljük, hogy milyen közösségbe engedjük be, kiben bízhatunk meg?

Hányszor toljuk a felelősséget másokra, amiért a gyermekünk valamiben más, mint a többiek?

Mi lenne, ha nem akarnánk őket megváltoztatni?

Mi lenne, ha aggodalmaskodás közben feltennénk a kérdést, hogy mi van, ha tévedek? Mi van, ha ez a legjobb dolog, ami történhet most, ebben a pillanatban?

Mi van, ha tévedek, és a gyerekem nem különc, hanem különleges?

Mi van, ha nincsen semmiféle viselkedészavara, egyszerűen csak éber a környezete energiáira, és nem bírja, ha ítélkeznek felette?

Mi lenne, ha ahelyett, hogy meg akarjuk őket menteni helyzetektől és tapasztalatoktól, egyszerűen csak feltennénk reggelente a kérdést:

Mi az a jövő, amit teremthetek, ami a legnagyobb hozzájárulás a gyermekem életéhez?

Ki és mi lehet tápláló a számára, és miként lehetek én magam hozzájárulás az életéhez?

Fél éve használom ezt a kérdést, és minden egyes nap biztos vagyok benne, hogy az ő érdekében történnek a dolgok, úgy, ahogy történnek. Látom is rajta, hogy mennyire csodásan hat rá a lazaságom, a bizalmam, a hitem, hogy minden úgy van jól, ahogy van.

Válaszd az ítéletmentes életet, válaszd önmagadat! Szeretettel várlak a tavasznyitó Happy Mami képzésemre és megmutatom a kérdésben élés csodálatosságát!

Csodás kérdésben levést kívánok a találkozásig is. :-)

Kérdésed van? Tedd fel itt:

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Enikő