Miért olyan nehéz választani?

Visszagondolva az életem eseményeire, nekem mindig nagyon nehéz volt választani. Dönteni, hogy több dolog, lehetőség közül melyiket akarjam. Amikor felmerült egy lehetőség, hajlandó voltam napokig agyalni, hogy most mi legyen, vagy éppen hónapokig hezitáltam egy munkahely váltás előtt, győzködve magam, hogy "de jó itt nekem". Nem beszélve a férfiakkal való kapcsolataimról...

 

Amivel mindig a legnagyobbat teremtettem, azok a pillanatnyi választások voltak, amelyek tényleg másodperceken belül megszülettek. Így vettem kétszer is lakást, nem kis nyereséggel kiszállva aztán belőle.

Voltak lehetőségek, amiket könnyedén tudtam választani az életemben, de ebből volt kevesebb. Nem is nagyon tudok a múltból ilyeneket felidézni, leginkább az elmúl fél évben tapasztaltam meg a választás szabadságát. Miért? Mert megtanultam éberségből választani, azaz nem agyból, hanem ösztönből dönteni két vagy több dolog között.

És ha most nem olyan óriási dologra gondolok, hogy menjek-e New York-ba vagy sem, akkor az jut eszembe, hogy miként éreztem magam korábban ruhavásárlás közben. Mint az elefánt a porcelánboltban. :D Azt sem tudtam, merre induljak, fogalmam sem volt, mi állna jól. Most bemegyek, szétnézek, és nagyjából 3 perc alatt megvan az a ruha, ami leginkább illik hozzám. Ösztön, amit szabadon engedtem.

Van egy olyan érzésem, hogy nem teljesen ismeretlen számodra mindaz, amit leírtam....

Viszonylag sok időt töltök gyerekekkel, reformpedagógiai bölcsiben dolgozom másfél éve, előtte 3 évig iskolában tanítottam, ebből két tanévet Montessori magániskolában. Másfél évig tanultam is ezt a módszert, amit nyilván a saját gyerekemen is tesztelgettem. :)

Montessori 120 éve azt mondta, hogy hagyjuk a gyerekeket választani. Hagyjuk, hogy az érzékszerveikkel maguk fedezzék fel a világot, miközben mi megteremtjük hozzá a biztonságos környezetet.

A hölgy óriási hozzájárulás volt a világhoz és persze a mi életünkhöz is.

Amíg annak idején nekem minden le volt dugva a torkomon gyerekként, mindent készen kaptam, hogy miként kell élni, mit kell hordani, miként működik a világ, addig a lányom kipróbálhatja saját maga mindezt.

Már másfél évesen választhatott két ruha közül, hogy melyiket szeretné felvenni. 3 évesen már 3 ruha közül választott, most 5 évesen odaáll a ruhaszekrény elé, és dönt.

És itt kezdődik az egész. Hogy apróságokban van "szava", ami neki nem is apróság. Kakaót kérsz vagy tejet? Filccel szeretnél színezni vagy színes ceruzával? Egy copfot kérsz a hajadba vagy kettőt? A masnis macit kéred, vagy a masni nélkülit?

A megengedés tehát nem azt jelenti, hogy a gyerek azt csinál, amit csak akar.

Gondolj bele. Csillárt akarsz venni és bemész egy boltba, ahol lóg 500 darab a plafonról. Hogy éreznéd magad? 
Szerintem a bőség zavarától 3 perc múlva fájna a fejem. 
Na, ugyanez történik, ha a gyereknek nincsenek határok szabva, nincs korlát, nem véges számú dolgok közül választhat. Ellenben azok a gyerekek, akik ilyen apróságokban megtanulnak dönteni, 14 évesen simán kiválasztják 10 másodperc alatt azt a csillárt, amit szeretnének az 500-ból.

Választás és felelősségvállalás a választásainkért. Nagy ajándék a következő generációnak. És ezt a megengedésen keresztül taníthatjuk meg nekik. Ha megengedjük, hogy nem csak tárgyak, hanem érzések között is választhassanak.

Hiszen a boldogság is csak egy választás.....

Válaszd az örömteli, könnyed életet, válaszd önmagadat! Jelentkezz a "Ki vagyok én?" online tréningemre és segítek neked kibújni a burokból!

 Kattints ide a jelentkezésért!

 

Kérdésed van? Írd meg: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. 

Örömmel válaszolok rá!

Szeretettel várlak,

Enikő