Erika45 éves vagyok. Ebben az inkarnációmban női testet, és az Erika keresztnevet választottam. Ezen kívül 2 kislány anyukája (5,6), és egy „multikultis” házasság tudatos női fele. Végzettségemet tekintve szociálpedagógus vagyok. Fogyatékos területen dolgoztam közel 10 évig Magyarországon.

Most Theta Healing konzulens, Access Bars facilitátor és Access Energetic Facelift Practicioner. Küldetésem az Önfelfedezés és Tudatos Sorsfeladat Teljesítés.

Hobbim: játék az univerzum energiáival, persze a nap 24 órájában.

Lakhelyül Londont választottam, 9 évvel ezelőtt. Kíváncsiságból. Bejött.

Az életem egy sikertörténet. De nem az a fajta, ami arról szól, hogy hogyan lett valaki milliomos 3 nap alatt. Bár szeretnék egyszer erről is írni, és naná, hogy saját tapasztalat alapján! Dolgozom az ügyön!

Az életem élő példája annak, hogy a Csodákat mi teremtjük. A gondolatainkkal, a nézőpontjainkkal, a hitrendszereinkkel és persze Szeretettel. El sem hiszed, hogy ez ennyire egyszerű, igaz? Én sem hittem, de ma már nincs kétségem. Tudom.

Kedvenc barátnőm, ZS. idézetével kezdem: Az ember legnagyobb „hendikepje”, a családja. A mondat mögött rejlő, velős mondanivalót az elmúlt években értettem csak meg.
Mindenkinek van családi mantrája. Van közöttük jó és rossz. Szavakba öntött hitrendszereknek is nevezhetjük őket, amelyek meghatározzák a nézőpontjainkat, cselekedeteinket és persze kihatnak az egész életünkre. A hitrendszereinket a tudatalatti tárolja, jó mélyen. Azonban időről időre sikerül a mélyből előtörniük. Rendesen meg tudják bonyolítani az ember életét. Főleg a negatív fajták.  A jó hír az, hogy nehezen, de fülön lehet csípni őket, sőt le is lehet cserélni őket. Hogyan? Elmesélem, hogy én hogy csináltam.

Az én gyermekkorom családi alapmantrája ez volt: „Te ezt nem tudod! Ez nem neked való!”. A mantra mozgatórugója pedig a következő hitrendszeren alapult: „Majd én megmondom neked mi a jó neked, mert gyerekként te honnan is tudhatnád!” Talán ismerős neked is. Szép, pozitív megerősítő mondatok, ugye?                                                                                                                              

Az enyém jelentése az, hogy soha ne merj fejest ugrani az ismeretlenbe, mert annak csak rossz vége lehet, és egyedül úgysem vagy képes semmire.

Pedig, ha akkor támogatták volna az álmaimat, valószínűleg most más szemszögből írnék a csodákról. Hiszek abban, hogy saját magunk választjuk a sorsunkat, tehát ezt az utat kellett végigjárnom ahhoz, hogy az az ember lehessek, aki ma vagyok. De térjünk vissza a történethez!

Én, a szüleit, nagyszüleit szerető, tisztelő és szófogadó kislányként (mert én még voltam kisdobos és úttörő is), simán beépítettem ezeket a jó kis önbizalom növelő, önmegvalósítást és a boldog élet teremtését „segítő” mondatokat.

Fogadjunk, neked is van jónéhány a tarsolyodban! És abban is biztos vagyok, hogy vagyunk még így egy páran.  Mert, ha nem így lenne, akkor a világon mindenki párban vagy pár nélkül, de boldogan és békében élne, amíg meg nem halna, és a média sem a tragédiákról és háborúkról szóló tudósításokkal lenne tele.
38 évesen teljesült életem legnagyobb vágya, hogy saját családom legyen. Egy bátor, vállalkozó szellemű férfi feleségül kért, és rövid időn belül +2 taggal bővült a családi létszám. A hőn áhított vágyból azonban rémálom lett. A jó anya és feleség szerepénnek akartam megfelelni. Egyedül, egy idegen országban, idegen kultúrában. Minden erőmmel ezen voltam,  miközben természetesen magamat, és a saját igényeimet az utolsó helyre száműztem a sorban.

A helyzet megkoronázásaként beindult a háttérben a családi mantra: „Egyedül semmire nem vagy képes”. Remekül működött. Persze, hogy nem ment. Minden elromlott. Kimerültem, kiégtem.
Visszatekintve, 44 évesen még egy teljesen önbizalom hiányos, az anyaszerepben teljesen elveszett, alapjáraton ideges, nőnek már egyáltalán nem nevezhető, és persze komoly egészségügyi problémával küszködő „valaminek” definiálnám akkori önmagamat. Munkáról már ne is álmodjak!                                                                                                          Persze, hogy megvolt rá a válasz családi oldalról. Anyám szerint: „Túl későn lettél anya, már nem bírod úgy, mint aki húszéves”. Egy újabb mantra. Szuper! Nekem reszeltek!

Azt mondják a bölcsek, hogy a legnagyobb sötétség után jön a fény. Nálam is így történt. Pedig ez is csak egy nézőpont. És ma már tudom, hogy a nézőpontjaink megváltoztatásával képesek vagyunk megváltoztatni az életünket. Én is megtettem. Ebben a saját mantrám sokat segített: BOLDOGSÁGRA SZÜLETTEM! Sokkal szebb és sokkal erősebb, mint az előzőek. Régóta velem van már. De sokáig, csak életem nehéz pillanataiban engedtem, hogy hangosabban szóljon. Pedig ott volt ő is a tudatalattimban.  De féltem meghallani.  Mi van, ha tényleg valóra válik? Milyen az, ha boldog leszek. Csak úgy igazán!  Az érzést egyáltalán nem ismertem. Ma már része a mindennapjaimnak. Bármi is történjék.

Nem vagyok az a feladós típus. Akkori helyzetemben hamar beláttam, ha túl akarom élni az anyaságot (durva, de tényleg ez volt a helyzet fizikálisan és mentálisan is), akkor változtatnom kell. Sürgősen, elsősorban Önmagamon. Önmagamért.  Nincs mese, változnom kell. Új eszközök kellenek, mert ezen már a jóga sem segít, pedig akkor már 12 éve gyakoroltam.  
A kérésem meghallgatatott, az Univerzumtól megérkezett a válasz: THETA HEALING DNS1, DNS2 tanfolyam, 2016, London.Hogy egy kis realitást is hozzunk a történetbe, nem volt olcsó. De megérte. Nagyon is. 

Pofon egyszerű technika:
-    Ásás (gyökér ok feltárása),
-    Csere, Letöltések (új pozitív hitrendszerek, nem ismert érzelmek tanítása),
-    Tanúsítás

Eszköze: a Feltétel Nélküli Szeretet.

Évek után, teljesen elveszve, megint megtapasztaltam a saját erőmet, de most egy másik szinten.
Már az első tanfolyam után úgy éreztem, hogy visszakaptam az életemet. Fantasztikus élményekkel mentem haza, és még aznap este elkezdtem ásni. Az önmunka, ami nem volt mindig kellemes - mert persze simán szembesülünk defektes gondolatainkkal - gyorsan meghozta a gyümölcsét.  Egymás után nyíltak ki az évek óta beragadt ajtók. Napról napra egy új, lehetőségekkel, kihívásokkal és megoldásokkal teli élet kezdett kibontakozni.  
Megtörtént a Csoda: a Változás.  Ami azóta is tart, és minden nap okot ad a hálára.
Megtanultam saját magamat szeretni, és ezért saját magamat tenni az első helyre. Megtanultam, hogy a legfontosabb nem másoknak, hanem saját magamnak megfelelni. Ma már nem érzek lelkiismeretfurdalást, amikor nemet mondok valamire önmagamért.

Ennek hatására megváltozott a kapcsolatom az anyasággal. A gyerekeim nem gátló tényezők ma már az életemben, hanem inspirációk.  A házasságomba visszatért a nyugalom, bár az elfogadáson, és elvárásokon van még mit dolgozni.

Saját vállalkozásom lett, amit össze tudok egyeztetni a családi élettel. Végre azt csinálom, amit mindig is szerettem. Embereknek segítek, de a saját időbeosztásom szerint. Folyamatosan fejlesztem magam, miközben sok, hasonló gondolkodású emberrel hoz össze az élet, a világ minden tájáról. Ma már más technikával is dolgozom.

Feladatok mindig jönnek, de ma már sokkal könnyebben megtalálom rájuk a választ.

Theta Healing konzulensként a hozzám fordulóknak mutatom meg, hogy hogyan tudják életüket könnyedén, csodákkal telve élni.  Segítek, hogy mások is újra meghallják, és megértsék azt a nyelvet, amelyen az univerzum szól hozzánk, és segít minket minden pillanatban. A szeretet nyelvét.

Enikővel és a Happy Mami csoporttal ebben az évben ismerkedtem meg. Rögtön megfogott az energiája, és az inspirációja. Visszavezetni az embereket önmagukhoz nem egyszerű feladat. Ez küldetés. Erős hitet kíván. Neki van, és ez az, amivel már sok „nem túl happy mami” életében tudott pozitív változást hozni. Az enyémben is. Így született meg ez az írás. Köszönöm! 

Odiaka Erika

odiaka.erika@happymami2016.com

Partnereink

Mészáros Mária, grafika - Facebook oldal

Schirmacher Szilvia, fordító -  http://www.tanuljnemetul.com/ http://www.germanonlinecoach.com/

Lukáts Andrea, Virtuális Asszisztens - http://azadminisztrator.hu/