Biztosan nem előszőr hallod ezt a kérdést, sőt, valószínűleg sokszor feltetted már magadnak is. Karöltve azzal a kérdéssel, hogy:

“Mit akarok Én?”

Nos, teljesen lényegtelen, hogy mit akarsz. Teljesen lényegtelen, hogy ki vagy. Tudod kit érdekel, hogy Te ki vagy és mit akarsz?

Az egódat. Őt viszont nagyon.

Sok spirituális irányzattal megismerkedtem az elmúlt években. Érdekes így utólag, hogy ezek közül mennyi támogatta az egómat. Hányan bíztattak arra, hogy váljak valamivé, használjam a képességeimet a nagyobb bőségem megteremtésére, az ideális partner bevonzására és a többi és a többi.

Hányan mondták nekem azt, hogy micsoda ajándék vagyok, milyen fantasztikus képességeim vannak…. Én pedig úgy éreztem, hogy csodás vagyok, mert már nem ítélkeznek felettem, nincsenek bántalmazó kapcsolataim, az emberek szeretnek. Azt hittem, ez a szeretet.

2020 szeptemberének elején eldöntöttem, hogy minden kapcsolatomat, amit az egóm tart fenn, leépítek. Nem gondolkoztam ezen, nem néztem át az ismerőseim és barátaim névlistáját, egyszerűen csak magamban ezt kértem, majd figyeltem. Figyeltem, hogy ki az, akivel kapcsolódom, és ki az, akivel nem.

Kapcsolódtam a szüleimmel, a lányommal, szomszédaimmal, a női közösségem tagjaival és egy-két barátnőmmel, akikkel évek óta ismerjük egymást. Hetekig figyeltem, és senki más nem vette fel velem a kapcsolatot, és én sem vettem fel senki mással a kapcsolatot, mert nem volt rá igényem. 

Egy vasárnap este úgy éreztem, itt az idő elengedni ezeket az embereket az életemből. Azóta eltelt egy hónap, és a sok-sok elengedett ember közül ketten kérdezték meg, hogy vagyok. Engem pedig összesen két ember sorsa érdekelt, akiktől megkérdeztem, hogy vannak.

Tegnap, egy meditációs elvonulás 5. napján váltam képessé megfogalmazni magamban, hogy a spiritualitás és tudatosság köntösébe bújva egy egó vezette életet éltem.

Ezzel a világon semmi baj nincs. Sokkal értékesebbnek éltem meg ezt az időszakot, mint az azt megelőző, tudattalan egós életem. 😀

Az egó fontos egészen addig, amíg a valódi önmagunk meg nem erősödik annyira, hogy képessé váljunk lerombolni az egó által épített valóságot. 

Én képessé akartam válni.

Tisztán akarom látni a világot – egy teljesen nézőpontmentes térből megfigyelve azt. Kutatom az univerzális igazságokat, akarom tudni, hogy milyen a valódi szeretet. Szeretném megtapasztalni és átélni mindazt, amit ebben a testben valódi önmagamként, egy mini univerzumként megélhetek. És szeretném azt adni a világnak, amit az Univerzum csak rajtam keresztül képes kiáramoltatni.

Szóval a kérdés, hogy “ki vagyok és mit akarok” abszolút és teljes mértékben értelmét vesztette. Az új és egyetlen kérdésem, hogy:

Mi az, amit Isten/Univerzum rajtam keresztül szeretne megvalósítani ebben a valóságban? Mi az, amit formába akar öntetni velem? Kiknek az életét akarja rajtam keresztül boldogabbé és szereteteljesebbé tenni?

És mi az a megengedés, örömteliség és könnyedség, ami ezzel kapcsolatban lehetek?

Mostantól pedig a karmikus kapcsolatok helyett szeretnék olyan valódi lelki kapcsolódásokat, amelyekben boldogan áramoltathatjuk mindannyian a szeretet és bőség energiáját a világba.

Enikő