Napokig beszélhetnénk arról, hogy kell, vagy nem. Árt a gyerekek személyiségfejlődésének, vagy nem? Számokkal értékeljünk vagy írásbeli értékeléssel jelezzük, hogy milyen fejlődésen ment keresztül az iskolás az elmúlt fél év során? Mi a helyes eljárás? Miben sérül legkevésbé a felnövő generáció.

Az anyaság nehézségei közül az egyik: “Hogyan kezeljem a bizonyítványt?”

Adtam már jegyeket és írtam szöveges értékelést is, ami ítélkezőbb volt a jegyeknél. Ebből kifolyólag azt gondolom, a legideálisabb az lenne, ha semmiféle értékelés nem lenne, mindössze abban segítenénk a gyerekeket, hogy felfedezzék a képességeiket és maguktól ráébredjenek, hogy milyen hozzájárulás lehetnek ehhez a bolygóhoz.

Hiszem, hogy ez az időszak el fog jönni. Hiszem, hogy már elindult egy olyan folyamat, aminek a végére egymás nagyrabecsüléséből és támogatásából fogunk kizárólagosan működni. Ehhez azonban még el kell telnie pár évtizednek…

Addig is érdemes arra fókuszálni, hogy mit hozhatunk ki ebből a helyzetből. Milyen hozzájárulás lehet nekünk és gyermekünknek a bizonyítvány?

Az iskolás éveink során alakul ki, hogy miképp állunk a sikerekhez és a nehézségekhez az életünkben. Megtanulhatunk kitartóan tenni a céljainkért, megtanulhatunk elengedni önmagunkkal szembeni elvárásokat, és megtapasztalhatjuk a teremtésünk, munkánk eredményét. Kipróbálhatjuk, milyen egy adott időszakon belül elérni bizonyos célokat, vagy éppen belátni, hogy ez a cél túl nagy falat volt nekünk, és nem is okoz akkora örömöt, mint azt gondoltuk. A gyerekkorunkban megtanulhatunk önmagunkban hinni, önmagunkat megbecsülni és tisztelni, ráébredni, hogy nincs hiba, csak tanulás és lehetőségek vannak, amelyek közül választhatunk, és kipróbálhatjuk bennük magunkat. Mindezeket a tapasztalatokat használjuk aztán a felnőtt létünk alatt is a munkánkban.

A bizonyítvány számszerűsíti azt az erőfeszítést, amit beletettünk a tanulásba egy adott félév során. Vagy láthatjuk azt is benne, hogy mely területekre fókuszáljunk inkább ahelyett, hogy feltétlenül ki akarnánk javítani azt a például matek 2-est.

Az én lányom jövőre kezdi az iskolát, tehát szülőként még nem tapasztaltam meg, milyen érzés a kezünkben tartani egy bizonyítványt. Ennél fogva csak elképzelni tudom a helyzetet, ahogy ülünk az asztalnál, és nézzük végig pontról pontra a jegyeket vagy szavakkal kifejezett értékelést. Ami biztos, hogy mint minden más helyzetben, itt sem használnék kijelentő mondatokat. Ellenben feltenném a következő kérdéseket:

  • Fontos számodra, hogy ebbe a tantárgyba több erőfeszítést tegyél?
  • Szeretnél év végén jobb jegyet látni a bizonyítványban?
  • Mit tehetsz te magad azért, hogy ez így legyen?
  • Miért szeretnél javítani?
  • Mi az, amire igazán büszke vagy?
  • Mi tölt el a legnagyobb örömmel?
  • Miben szeretnél változtatni a következő hónapokban?
  • Milyen lépéseket tehetsz te magad azért, hogy elérd a kitűzött célt?
  • Mi a motivációd?

És emellett kifejezném nagyrabecsülésemet, amiért végigcsinálta az adott félévet. Hogy minden reggel felkelt, megmosakodott, felöltözött és elment iskolába. Azokon a napokon is, amikor legszívesebben ki sem dugta volna az orrát a takaró alól. Azokon a napokon is, amikor tudta, hogy kihívásokkal fog szembenézni. Felkelt, bement, és szembenézett a konfliktusaival is. Nem adta fel. Csinálta. És ezért nagyon büszke lehet magára.

https://www.lira.hu/…/ismerett…/tarsadalomtudomany/a-kulcs-1

Gáspár Enikő
Író, megengedő pedagógus és nő
happymami@happymami2016.com
www.happymami2016.com